A kapucnis ember vezette az autót.Tudtam, hogy bajt jelent.Ha Anne hitt volna nekem, nem ülnék egy vadidegen kocsijába, aki ki tudja, hova visz.
-Ki vagy és mit akarsz tőlem?-kérdeztem határozottan, pedig a valóságban reszkettem a félelemtől.
-Nem gondolod, hogy ez túl sok kérdés volt elsőre?
Soha nem felejtem el azt a gúnyos tekintetet.Látszott rajta, mennyire lenéz.
-Ezt viccesnek találod?Figyelj tudni akarom ki vagy és miért raboltál el!Mit fogsz velem tenni?
-Ha ez a kérdés..nem foglak bántani.
-Akkor miért kellek neked?Engedj már el a kurva életbe!
Nem válaszolt. Csak röhögött. Szívem szerint bemostam volna neki egyet; de nem mertem.Nagyon féltem tőle, ezért inkább meg sem szólaltam.Bő fél óra utazás után meg is érkeztünk egy elhagyatott házhoz.
Reménykedtem, hogy olyan helyre visz, ahol vannak szomszédok. Úgy nagyobb esélyem lenne a szabadulásra.De így..lehet örökre elvesztem. Ekkor eszembe jutott a családom. Ha megtudják, hogy elraboltak tuti kikészülnek.Meg kell szöknöm.Nem hagyhatom őket cserben.Nem ezt érdemlik.
-Na jössz már?Nincs kedvem itt töltenem az estémet.Különben is biztos éhes vagy.Kapsz kaját!
-Én ugyan nem mozdulok innen!Ki tudja, mi vár rám abban a lakásban.
A kapucnis elindult felém.Azt hittem, megüt, de nem.Felkapott a hátára és becipelt az ajtón.Hiába rúgkapáltam, esélyem sem volt a szabadulásra.Erősebb volt nálam.Sokkal erősebb.
Mikor beértünk óvatosan letett a kanapéjára.Szokatlan viselkedés volt ez egy emberrablótól.Legalábbis a Gyilkos Elmékbe nem ezt tapasztaltam.
-Figyelj!-a hangja már gyöngédebb volt-Ne félj tőlem!Nem foglak bántani!Sosem tennék ilyet!
-Akkor engedj el!
Vége.Nem bírtam tovább.A fojtogató zokogás most feltört.Reménytelennek láttam a helyzetemet; s a tudat, hogy tán sosem láthatom a családom..felemésztett.
-Ne sírj!Nem akarom, hogy szomorú légy.-mondta, majd hozott egy csomag zsebkendőt.Mondhatom, kedves gesztus.
-Nem értelek.Annyira nem értelek.Általában az emberrablók elrabolják, majd megölik áldozataikat.De te más vagy.Miért?Miért nem ölsz meg gyors, aztán túl lennénk ezen az egész szarságon.
-Ennyire hülye vagy?Mit nem lehet megérteni azon, hogy nem bántalak?Ne játszd nekem az idiótát, mert tudom, hogy kurvára nem vagy az.
Úgy látom sikerült feldühítenem.Remek.Meg is érdemli.Felkelt majd öt perc után egy szendviccsel tért vissza.
-Muszáj enned!
-Nem kell a rohadt szendvicsed!
-Ha nem kéred, akkor nem kéred!Te halsz éhen, nem én.
Egész jól alakítottam a kemény csaj szerepét, de a gyomrom akkorát korgott, hogy ez eddigi vagány imidzsem most kárba veszett.Fantasztikus.
-Ha nem lennél éhes, nem korogna a gyomrod.Kár játszanod a nagylányt, nem mész vele semmire.
Erőt vettem magamon, s elvettem tőle a szendvicset.Kinézetre nagyon ínycsiklandozó volt, bár felmerült bennem a kérés, nincs-e benne valami méreg.
-Ugye nem tettél bele semmi ehetetlen cuccot?
-Azt gondolod, hogy megmérgezlek?
-Őszintén, kinézem belőled.-szavaim után kicsit mosolyra húzódott a szám.Nem tudom miért, hiszen ebbe semmi vicces nincs.
Jólesően majszolgattam a kajámat, de feltűnt, hogy a hapsika még mindig kapucniba van.
-Miért nem veszed le a felsődet?Kíváncsi vagyok rád.
-Na mivan?Eddig szidtál, most meg már sztríptízre biztatsz?
-Egyáltalán nem.Csupán csak érdekel az arcod.Ennyit megérdemelnék.
Kérésemnek eleget tevén lehúzta a kapucniját,kibújt a pulcsijából.
Ledöbbentem.Rég láttam már olyan helyes srácot mint ő. Nálam talán pár évvel idősebb, barna hajú, kék szemű, kigyúrt hapsi volt. Ha nem egy aljas szemétláda lenne, talán még tetszene is.
-Ne csorgasd ennyire a nyálad!
-Mi?Én?Áh dehogy.Nem vagy nagy szám.
-Hát..az arckifejezésed nem ezt árulja el.
A fejem olyan vörös lett, mint Ariel haja.Sikerült zavarba hoznia.Még egy ok, amiért utálom.
-Figyu, csak hogy tudd.Nem kell a négy fal között maradnod, nyugodtan sétálhatsz majd, azzal a feltétellel, hogy én is veled megyek.Ja és ha tudsz kultúráltan viselkedni.
Meglepődtem az ajánlatán.Nem fél attól, hogy valaki felismer?
-Hadd hívjam fel a szüleimet!Kérlek!Muszáj megnyugtatnom őket.
Semmi habozás nélkül kezembe adta a telefonját.Gazdag srác lehet, mert a legújabb iPhone-ja volt.Gyors bepötyögtettem anyukám számát, s már tárcsáztam is.
-Szia Katie.Mi újság?-hangjából sugárzott a nyugalom.Ez különös.Pedig Anne tuti értesítette arról, hogy eltűntem.De azért sincs kiakadva, amiért nem hívtam fel érkezésünkkor.Különös.
-Anyu..ne beszéltél még Anne-nel?
-Nem.Kellett volna?
-Csak azt akarom mondani, hogy ne essetek kétségbe, de összeismerkedtem egy sráccal, aki elvitt..ööö..elvitt várost nézni.Pár napig biztosan nem térek vissza a szállodába.Mondd meg Anne-nek is.
-A végén még pasival térsz haza.
Normális körülmények között jót nevettem volna. De ez távolt állt a normálistól.
-Biztos vagyok benne, hogy nem.Na mennem kell.Szia.Remélem tudjátok, hogy mindennél jobban szeretlek titeket.-gyors ki is nyomtam a telefont, mert elkapott a sírás.Bár ez nem sírás..inkább bőgés volt.-Nálad hisztisebb lánnyal még nem találkoztam.-mondta a faszkalap.
Elöntötte az agyam a méreg, felpattantam s akkorát belebokszoltam a mellkasába, hogy belefájdult a kezem is.Leszartam a következményeket.Dühös voltam rá.Úgy gondoltam, hogy ezért nekem támad..vagy legalább leordítja a fejem; de nem szólt semmit, csak hátat fordított és elment.
Ültem és néztem ki a fejemből.Gondolkodni sem volt erőm, annyira lestrapált ez a nap.
-Gyere, elmegyünk sétálni!
-Várj!Elfelejtettem megkérdezni a neved.
-Matt vagyok.Te pedig Kate.
-Honnan tudod?
-Nem is sejted, mennyi mindent tudok rólad.
-Ez beteges.
-Ne a szád járjon, inkább induljunk.
Se szó, se beszéd elindultam.Nem akartam jobban magamra haragítani.Bár eldugott helyen van ez a ház, tíz perc sétálás után egy kisebb városba, talán faluba értünk.Megfordult a fejemben a szökés gondolata, de hamar el is illant.Innen úgy sem menekülhetnék.
-Kérsz valamit?Egy fagyit, vagy kávét?
-Kihagyom.
-Te bajod.Én iszok egy sört.
-Nem elég, hogy elraboltál, még azt is el kell tűrnöm, amint leiszod magad?
-Tudok mértékkel inni, de kösz a figyelmeztetést.
Míg ő a sörét iszogatta, én szemügyre vettem a környéket.Erdős rész volt, sok fával.Valahogy nem olyan volt, mint London.
-A családod tudja, hogy másodállásban pszichopata vagy?
-Nem vagyok pszichopata.
-Akkor miért raboltál el?
.Idővel minden másképp fogsz látni.
-Ez meg mit jelentsen?
-Mondom idővel!
Az agyamra megy, hogy semmit nem mondd el.Nem tudom mit keresek itt, azt sem, hogy mi a célja velem.Lassan megőrülök.
-Menjünk vissza a házba!Fáradt vagyok.-mondtam, majd elindultunk "hazafele".
Mikor visszaértünk, gyors elmentem vécére.Vagyis mentem volna..de nem tudtam hol van.
-Matt!Meg tudnád mondani, merre van a vécé?
-Jaj a hercegnőnek vécéznie kell?Fent az emeleten, jobbra az első ajtó.
Hihetetlen, hogy ez még ilyen komoly dolgokból is viccet csinál.
Az emeletre indulva hallottam, ahogy Matt beszél valakivel.Nem értettem tisztán, de egy mondat megcsapta a fülem: "Eddig bonyodalommentesen zajlik az ügy főnök, csak a lány kiállhatatlan!"
Főnök?Ki lehet a megbízója?
Ültem és néztem ki a fejemből.Gondolkodni sem volt erőm, annyira lestrapált ez a nap.
-Gyere, elmegyünk sétálni!
-Várj!Elfelejtettem megkérdezni a neved.
-Matt vagyok.Te pedig Kate.
-Honnan tudod?
-Nem is sejted, mennyi mindent tudok rólad.
-Ez beteges.
-Ne a szád járjon, inkább induljunk.
Se szó, se beszéd elindultam.Nem akartam jobban magamra haragítani.Bár eldugott helyen van ez a ház, tíz perc sétálás után egy kisebb városba, talán faluba értünk.Megfordult a fejemben a szökés gondolata, de hamar el is illant.Innen úgy sem menekülhetnék.
-Kérsz valamit?Egy fagyit, vagy kávét?
-Kihagyom.
-Te bajod.Én iszok egy sört.
-Nem elég, hogy elraboltál, még azt is el kell tűrnöm, amint leiszod magad?
-Tudok mértékkel inni, de kösz a figyelmeztetést.
Míg ő a sörét iszogatta, én szemügyre vettem a környéket.Erdős rész volt, sok fával.Valahogy nem olyan volt, mint London.
-A családod tudja, hogy másodállásban pszichopata vagy?
-Nem vagyok pszichopata.
-Akkor miért raboltál el?
.Idővel minden másképp fogsz látni.
-Ez meg mit jelentsen?
-Mondom idővel!
Az agyamra megy, hogy semmit nem mondd el.Nem tudom mit keresek itt, azt sem, hogy mi a célja velem.Lassan megőrülök.
-Menjünk vissza a házba!Fáradt vagyok.-mondtam, majd elindultunk "hazafele".
Mikor visszaértünk, gyors elmentem vécére.Vagyis mentem volna..de nem tudtam hol van.
-Matt!Meg tudnád mondani, merre van a vécé?
-Jaj a hercegnőnek vécéznie kell?Fent az emeleten, jobbra az első ajtó.
Hihetetlen, hogy ez még ilyen komoly dolgokból is viccet csinál.
Az emeletre indulva hallottam, ahogy Matt beszél valakivel.Nem értettem tisztán, de egy mondat megcsapta a fülem: "Eddig bonyodalommentesen zajlik az ügy főnök, csak a lány kiállhatatlan!"
Főnök?Ki lehet a megbízója?
