-Siess már Katie, engem is hív a természet.
Lassan lépkedve kijöttem a mosdóból.Úgy éreztem, rögtön szétrobban a fejem.Hirtelen megszédültem, majd se kép, se hang.
Egy számomra ismeretlen szobában ébredtem.Nem sokkal lehetett nagyobb a mosdónál.Hófehér fal, egy ágy ,éjjeliszekrény és egy televízió. Nem a legstílusosabb szoba azok közül, amiket eddig láttam.A nagy fehérségben egy kék szempár meredt rám.
-Jól vagy?Egyik pillanatban még elmész mellettem, utána meg összeesel.Mi a franc van veled?Megijesztettél.
-Ha nem raboltál volna el, semmi bajom nem lenne.Szóval köszi.
-Kevés olyan lány van, aki még egy ájulás után is képes beszólongatni.Aludnod kéne, hagylak is.-mondta, majd magamra hagyott.
Nem akartam aludni, de a kimerültség teljesen elnyomott.
Másnap újult erővel ébredtem.Azt hittem, hogy ez az egész csak egy rossz álom.De mikor kinyitottam szemeimet, rá kellett döbbennem, hogy egyáltalán nem az. Meglepődve fogadtam, hogy egy új ruha, és egy gusztusos reggeli pihent a szekrényen. Ilyen figyelmes lenne Matthew? Megreggeliztem, felvettem az új ruhám, s kibotorkáltam a nappaliba. Matt olyan profizmussal mosogatott, mint egy igazi "háziasszony".
-Hogy aludtál cica?-szólalt meg, s rám kacsintott.
-Szerintem a kapcsolatunk nem tart ott, hogy becézgess.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Jól.-válaszom olyan rideg volt, mint soha máskor.
-Látom valaki bal lábbal ébredt.-mondta egy félmosoly kíséretében.
Nem volt kedvem válaszolni gúnyos megjegyzésére, ezért inkább tereltem a témát.
-Nincs a közelbe valami szórakozóhely?Pláza, esetleg mozi?Nem akarom életem hátralevő részét veled kettesben tölteni itt az erdő mélyén.
-Ma játszanak egy jó filmet a moziba.Szólj ha kész vagy, s mehetünk is.
Meglepett, hogy első szóra beleegyezett.
-Induljunk most.- bár még fáradt voltam, de mindenképp szabadulni akartam ebből a házból. Nyomasztóan hatott rám.
-5 percet kérek, amíg gyors belövöm a séróm.
Bólintottam, s el is tűnt a szemem elől. Felesleges volt megigazítania a haját, hiszen így is gyönyörű, már ha lehet ilyet mondani egy férfira. Tudom, őrültség..de nagyon megtetszett.
-Indulhatunk bébi.-karon fogott és kivezetett. Szó szerint dögös volt. Még a kocsiajtót is kinyitotta nekem.Udvarias gesztus.
A mozi talán negyed órányira volt a házától. Út közben nem láttam semmi érdekeset. Szerelmespárok kézen fogva sétálgatnak, egy anyuka kisbabáját tolja a babakocsiban, nénike kijön a boltból nagy szatyrokkal..a szokásos életképek. Életemben nem hallottam arról a filmről, amire Matt meghívott. Még a címét sem jegyeztem meg. Emberek lövöldöztek, verekedtek, majd a végén a jó győzedelmeskedett a gonosz felett.Tipikus.
-Na milyen volt a film?
-Nem rajongom az akciófilmekért, de azért egyszer nézhető volt.
-Inkább néztél volna valami cuki romantikusat, ugye?
-Maradok a vígjátékoknál.
-Szerintem a romantikus filmek is felérnek egy vígjátékkal. Vicces, ahogy az emberek olyanról álmodoznak, aki semmiképp sem lehet az övék. Nem gondolod?
-Ha te az emberek kínlódását viccesnek tartod, elég szar a humorod. A szerelem szép dolog, ha viszont szeretnek.
-Ó, nem is tudtam, hogy ilyen érzelgős vagy.-fülig ért a szája, ami zavarba hozott.
-Inkább leszek érzelgős, mint egy érzéketlen bunkó.-kacsintottam rá, hogy vegye a célzást.
-Érzéketlennek nevezel, pedig el sem tudom képzelni, mennyi minden lapozik bennem itt, belül-mutatott a szívére.
Nem akartam vele vitába elegyedni, ezért inkább ráhagytam. Menet közben két, feketébe öltözött különös fickó le sem vette rólunk a szemét. Ez elég bizarr helyzet volt.
-Miért néznek folyton minket?
-Kik?
-Azok ott ketten.-fordultam nem túl feltűnően a hapsik felé.
-Megtaláltak.
Időm sem volt visszakérdezni, hogy kik, Matthew futásnak eredt, én pedig csak álltam döbbenten.
-Gyere már Katie, fuss!
Futottam, bár nem tudtam ki elől menekülök. Hirtelen egy durranást hallottam, s egy golyó süvített el a fülemtől pár centire. Lőnek ránk. Talán elérkeztek életem utolsó percei..vagy másodpercei.
Nem volt kedvem válaszolni gúnyos megjegyzésére, ezért inkább tereltem a témát.
-Nincs a közelbe valami szórakozóhely?Pláza, esetleg mozi?Nem akarom életem hátralevő részét veled kettesben tölteni itt az erdő mélyén.
-Ma játszanak egy jó filmet a moziba.Szólj ha kész vagy, s mehetünk is.
Meglepett, hogy első szóra beleegyezett.
-Induljunk most.- bár még fáradt voltam, de mindenképp szabadulni akartam ebből a házból. Nyomasztóan hatott rám.
-5 percet kérek, amíg gyors belövöm a séróm.
Bólintottam, s el is tűnt a szemem elől. Felesleges volt megigazítania a haját, hiszen így is gyönyörű, már ha lehet ilyet mondani egy férfira. Tudom, őrültség..de nagyon megtetszett.
-Indulhatunk bébi.-karon fogott és kivezetett. Szó szerint dögös volt. Még a kocsiajtót is kinyitotta nekem.Udvarias gesztus.
A mozi talán negyed órányira volt a házától. Út közben nem láttam semmi érdekeset. Szerelmespárok kézen fogva sétálgatnak, egy anyuka kisbabáját tolja a babakocsiban, nénike kijön a boltból nagy szatyrokkal..a szokásos életképek. Életemben nem hallottam arról a filmről, amire Matt meghívott. Még a címét sem jegyeztem meg. Emberek lövöldöztek, verekedtek, majd a végén a jó győzedelmeskedett a gonosz felett.Tipikus.
-Na milyen volt a film?
-Nem rajongom az akciófilmekért, de azért egyszer nézhető volt.
-Inkább néztél volna valami cuki romantikusat, ugye?
-Maradok a vígjátékoknál.
-Szerintem a romantikus filmek is felérnek egy vígjátékkal. Vicces, ahogy az emberek olyanról álmodoznak, aki semmiképp sem lehet az övék. Nem gondolod?
-Ha te az emberek kínlódását viccesnek tartod, elég szar a humorod. A szerelem szép dolog, ha viszont szeretnek.
-Ó, nem is tudtam, hogy ilyen érzelgős vagy.-fülig ért a szája, ami zavarba hozott.
-Inkább leszek érzelgős, mint egy érzéketlen bunkó.-kacsintottam rá, hogy vegye a célzást.
-Érzéketlennek nevezel, pedig el sem tudom képzelni, mennyi minden lapozik bennem itt, belül-mutatott a szívére.
Nem akartam vele vitába elegyedni, ezért inkább ráhagytam. Menet közben két, feketébe öltözött különös fickó le sem vette rólunk a szemét. Ez elég bizarr helyzet volt.
-Miért néznek folyton minket?
-Kik?
-Azok ott ketten.-fordultam nem túl feltűnően a hapsik felé.
-Megtaláltak.
Időm sem volt visszakérdezni, hogy kik, Matthew futásnak eredt, én pedig csak álltam döbbenten.
-Gyere már Katie, fuss!
Futottam, bár nem tudtam ki elől menekülök. Hirtelen egy durranást hallottam, s egy golyó süvített el a fülemtől pár centire. Lőnek ránk. Talán elérkeztek életem utolsó percei..vagy másodpercei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése